Szégyen a pofámra, hogy ennyire régen nem tettem új részt, a többi blogba nagyon ne is várjatok egyelőre, erre is alig volt erőm :( Tudom, hogy számítotok rá, de az életem fenekestől felfordult az újév óta. Két fiút szeretek egyszerre, szinte mindig borzalmas kedvem van, ne haragudjatok, ez csak így megy! :/ De azért ebbe a részbe beleadtam minden erőmet! Olvassátok, szeretettel írtam, szabad komizni is, köszönöm! ♥
A következő pár napban Zayn olyan volt, mint aki megszűnt létezni. Furcsálltam is, hogy nem keresett, de én sem kerestem őt, mert mi van, ha megbántottam valamivel, nem akarok nyomulni, meg felesleges személy lenni az életében. Gondoltam majd ha hiányzom neki úgy is keres.
Az ágyamban feküdtem, nem sok életerőm volt. Ami azt illeti, nagyon hiányzott már nekem. Fogtam a telefont, és tárcsáztam a számát. Kicsengett, rövidesen fel is vette.
-Baszd meg, Malik! -morogtam bele a telefonba és mielőtt beleszólhatott volna lecsaptam. Miért nem keresett? Nekem kell keresni?
Hisztiroham uralkodott el rajtam. A hajam téptem, miközben krokodil nagyságú könnyek hullottak a szememből, visítoztam és csapkodtam a lábam az ágyhoz.
-Belle az isten szerelmére, fejezd már be, vagy a fülednél fogva foglak a zuhany alá rángatni!
-De nem hiszem eeeeel! Mi van máááár miért nem érdekleeeeem? Anyuuuu! -vinnyogtam, ő meg kiviharzott a szobából, majd rövidesen be is jött újra. Egy pohár vizet lódított az arcomba.
-Befejezted?!
-Be... de ez most mire volt jó?
-Arra, hogy máris nem vinnyogva beszélsz!
-Jól van na, csak...
-Nincs csak! Arra esetleg nem is gondoltál, hogy nincs mindenkinek olyan kényelmes élete, hogy huszonévesen itthon mereszti a fenekét egész nap?
-Azt nem hiszem el, hogy arra sem futom az idejéből, hogy egy telefonhívást megeresszen!
-Biztos mindenre van magyarázat! Szerinted ha ennyi energiájába került, hogy a bizalmába férkőzz, majd csak úgy hagyja, hogy eltaszítsd magadtól ilyen kis hülyeségek miatt?
-Honnan kellene azt tudnom, anyu...
-Gondolkozz logikusan. Most elmegyek a boltba. Mire hazaérek szedd össze magad, vagy isten a tanúm rá, hogy én magam hajítalak be a kádba, ha kell pizsamástól! Értettél?
-Jól van már ne korholj le folyamatosan!
-Akkor kapard össze magad! Egy kettő! -húzott fel az ágyból, majd elköszönt, és el is ment.
Még mindig ugyanabban a helyzetben álltam a szoba közepén, ahogy anyu felhúzott. Bámultam meredten magam elé, mikor megkordult a gyomrom. Kimentem a konyhába keresni valami kis finomságot. Egy banán akadt a kezembe, amit a szobám felé vezető úton bontottam ki. Ahogy elmentem a folyosó fordulón épp csengettek.
-Ajj anyu már megint nem vittél kulcsot? -nyitottam ki nagy lendülettel az ajtót, lenéztem a földre és egy pár sportcipővel találtam magam szemben, miközben a fél banán lógott ki a számból.
-Zayn...
-Szia. -mosolyodott el a látványon. Először én is visszamosolyogtam, majd mérges lettem és rá akartam csapni az ajtót, de megakadályozta.
-Belle...
-Csak nem eszedbe jutottam? -vettem a szobám felé az irányt és hátra se néztem, míg ő becsukta az ajtót.
-Sajnálom Belle, csak intéztem valamit!
-Jaaaa, és gondolom annyira nagy és fontos elintézni való volt, hogy nem volt három perced, hogy megcsörgess, vagy legalább idedobj egy sms-t, hogy élek, baszd meg!
-Sajnálom, csak nem akartalak terhelni.
-Ja, és az, hogy teljesen elhanyagolsz hosszú keserves napokig, az sokkal jobb!
-Ennyire hiányoztam? -szaladt széles mosolyra a szája.
-Nem! -rántottam meg a vállam, miközben lenéztem a kezeimre, letörtem egy darabot a banánból és gyorsan a képembe nyomtam.
-Én ebben nem vagyok olyan biztos! -jött közelebb mosolyogva, miközben incselkedően beszélt hozzám.
-Hagyjál! Nem érdekelsz! -löktem el magamtól a kezét.
-Durci, durci, durci! Olyan szép vagy mikor meg vagy sértődve, szikrákat szórnak a szemeid! Imádom!
-Mi van? Te még élvezed is? -emeltem fel a fejem felháborodottan, majd hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a mellettem heverő párnát és jól fejbe csaptam vele.
-Nesze! Most gúnyolj ki te kis szenyó!
-Hahaha! Nem ér fegyvereket használni! -kezei megtámadták az oldalam, és a csikizés hatására kiesett a párna élettelenül szétnyílt ujjaimból.
-Ez nem ér! -nem éééér!
-Miért, a párna használat az igen? -nevettünk mindketten.
-Pfuhh gyűlöllek! -kezeim automatikusan a nyaka köré fonódtak, a banánra pedig ráfeküdtünk.
-Neeee! -utaltam az alattam pépesre trancsírozódó gyümölcsre. Zayn röhögőgörcsöt kapott.
-Na jó... azt hiszem ennyi bőven elég volt belőled mára! -álltam fel mérgesen, rákvörös fejjel.
-Ne hisztizz már! -mosolyogva közel lépett hozzám, és megfogta a kezem. Egy nagy levegőt vettem. -Hiányoztam. -emelte fel a kezem és egy-egy puszit nyomott a kézfejeimre.
-Nem. -rántottam ki a kezem övéiből.
-Nem? -kapta el a nyakam, majd hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon, miközben vészesen közel hajolt.
-M-m. -ráztam meg nemlegesen a fejem, miközben összeszorítottam a szemeimet.
-Nézz rám! Nézz rám, és úgy mondd!
-Én...
-Csak csináld! -kipattintottam a szemeimet és a gyönyörű barna övéibe meredtem. Egyből ledermedtem. A csillogása, az a kedves nézése...
-Mondtam, hogy hiányoztam... -mosolyodott el, én pedig nyomtam a szájára egy puszit.
-Persze, hogy hiányoztál! -kezdtem el apró csókokat hagyni ajkain. -Nagyon hiányoztál!
-Sajnálom, tényleg! Csak nem akartam, hogy elszóljam magam, vagy valami, de most már elmondom!
-Mi lenne az? -mosolyodtam el.
-Hát elutazom pár napra a fiúkkal nyaralni, vagy hogy is mondjam, és megkérdeztem a főnökömet, úgymond... hogy jöhetnél e velem. Már ha szeretnél...
-És mit mondott?
-Beleegyezett! Szóval lenne kedved hozzá?
-Persze! -öleltem át a nyakát. -De hová is megyünk?
-Egyiptomba.
-Egyiptomba? -kerekedtek ki a szemeim.
-Igen. Ne kérdezd, miért pont oda, de Kairó nem egy szar hely. -mosolygott. -És kíváncsiak vagyunk rá, hogy milyen is lehet, meg ilyenek.
-Nagyon nagyon szívesen elmennék! -mosolyogtam, ő pedig megpuszilt. -Mikor indulnánk?
-Mához két hétre. Addig van egy csomó időd felkészülni, meg beadatni az oltást.
-Oltást? Neee!
-Muszáj, a te érdekesben, nehogy elkapj valamit! Komoly betegségeket lehet szerezni.
-Igen, megértem, meg tudom, csak... az annyira fáj. -nyavalyogtam.
-Majd adok rá puszit! -mosolyodott el. -De most mennem kell, mert csak 5 percre kérezkedtem ki!
-Ajj nem hiszem el!
-Este ráérsz?
-Igen, mert?
-Átjöhetnél hozzám, esetleg!?
-Ho-hozzád?
-Igen, hozzám. -mosolyodott el. -Nem sűrűn voltál még arrafelé.
-Hát nem, de a legutóbbi emlékem is az volt, hogy a húgod cuccában jöttem haza. -nevettem el magam.
-Most nem lesz otthon senki, csak én... meg ha átjönnél, akkor te.
-Öhm...
-Ne aggódj. -lépett közelebb és megcsókolt. -Nem használom ki a helyzetet. Bízz bennem. Jól elleszünk. TV-zünk, nézünk valami filmet, óriásiakat fogsz nevetni a határtalan humorérzékemen, ami viccek formájában fog megnyilvánulni, pancsolsz a medencében, én bámullak jobb híján. -felnevetett. -Koktélt iszunk, mint a barmok, lerészegedünk és lehányjuk egymást... tömény romantika!
-Hülye! -ütöttem bele finoman a vállába.
-De csak, ha van kedved!
-Van, egye fene! -mosolyogtam.
-Akkor... olyan hat körül?
-Nekem tökéletes!
-Rendelek kaját, de mit?!
-KFC?
-Tök jó, akkor nálam. -nyomott egy gyors puszit a számra, majd elindult kifelé.
-Zayn!
-Igen? -fordult vissza az ajtóban mosolyogva. Odasiettem hozzá és megcsókoltam.
-Várom. -mosolyodtam el.
-Én is! -megpuszilta az orrom hegyét, majd elment.
Körülbelül fél óra telt el aközött, hogy Zayn elment, és hogy anyu hazaért. Mikor bejött a házba éppen uborkapakolás volt a fejemen és egy törölközőbe volt csavarva a fejem, egy másikba meg a hajam, és a kanapén terpeszkedtem a TV előtt, amit jobbhíján csak hallgatni tudtam az uborkakarikák alatt.
-Fúj mi az a trutyi a fejeden?
-Ez kérlek, reszelt uborka, tejföllel és egy csepp olívaolajjal! Nagyon jót tesz a bőrnek, puha lesz és selymes!
-Én nem értek ezekhez. -legyintett egyet, majd kiment az erkélyre. -Apropó, mi ez a lázas készülődés?
-Este Zaynhez megyek!
-Nocsak, hisztirohamnak vége szakadt?
-Itt volt nálam, és mindent megbeszéltünk, és képzeld... két hét múlva Egyiptomba megyek vele!
-Dehát nincsen semmi féle papírod hozzá!
-Mi? Ajj ne már!
-Hát az útleveled úgy 10 éve járhatott le...
-Francba... -pattantam fel a fotelből.
-Most meg hová mész?
-Felhívom az okmányirodát, hogy extra sürgős egy útlevél!
