2013. május 18., szombat

X. rész

Sziasztok! Jó és rossz hír is van, amit megosztanék veletek. Jó hír, hogy érettségi szezonon félig túl vagyok, már csak a szóbelik vannak hátra.  Rossz, pedig, hogy ihlethiányban vagyok :( Alkotói válság van, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. :/ Végre összeraktam úgy a részt, hogy ne legyen rohadt unalmas:) Jó olvasást és köszönöm a türelmet:) 
Ez egy kicsit pervi rész lett:) :$...



*

Elérkezett az este, amit el nem tudom mondani, hogy mennyire vártam. Fekete selyembe bújtattam a testem. Beálltam a tükör elé, és megállapítottam, hogy mesésen festek. Tetszeni akartam Zaynnek, és úgy érzem elértem a célom ezzel. Az összkép tetszett, és ez a legfontosabb. A hajamat nagy loknikba formáztam, a szememet füstösre festettem és tettem fel egy leheletnyi bronzosítót. Ha így nem fog elolvadni tőlem, akkor sehogysem!
Felvettem egy fekete magassarkút, és egy fekete szövetkabátot, majd elindultam Zayn házához.
Az út megtétele nem ment olyan gyorsan, mint ahogy szerettem volna, mert elég magas volt a cipőm sarka, de alig fél óra alatt odaértem. Egy üveg Rosé volt a kezemben, úgy gondoltam ez menni fog a KFC-s kajához. Remegő lábakkal mentem fel a lépcsőn, majd megnyomtam a csengőt bátortalanul. Fújtam egy nagyot, miközben összeszorítottam a szemeimet. Izgultam...
-Szia! -nyitotta ki az ajtót nagy vigyorral.
-Szia. Egy kicsit korán jöttem?-mosolyodtam el, miközben észrevettem, hogy egy kis kötény takarja a testét.
-Háááát... kicsit, meg egyébként is beismeréssel tartozom.
-Jó illat van. -léptem be mellette az ajtón.
-Puszit sem kapok? -biggyesztette le a száját.
-Dehogynem. -mosolyodtam el, majd közelebb léptem hozzá és egy gyengéd puszit nyomtam a szájára. -Szóval, mi is az  beismerés?
-Hát, gyere beljebb.


*3 órával ezelőtt...*

Zayn...

Gyorsan lepakoltam a ruháimat az ágyra és beleugrottam a melegítőmbe. Út közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én főznék valamit a KFC-s kaja helyett. Gondoltam az mégiscsak romantikusabb, vagy mi a fene. Felvettem egy kis kötényt és nekiláttam a főzőcskézésnek. Előhalásztam egy receptkönyvet, hogy ötletet meríthessek belőle. Ki is terveltem, hogy mit fogok készíteni. Parmezános-paradicsomos csirkemellet. Egyszerűnek tűnt, úgyhogy neki is láttam.
De igen... csak tűnt.
A paradicsomot elégettem, a parmezán meg... hát nem ez lesz a legjobb kaja, amit életében evett, lehet, hogy jobban jártam volna ha inkább rendelek.


*


-Szóval? -mosolyodtam el.
-Hát.. nem fogsz neki örülni.
-Zayn ne idegesíts! Történt valami?
-Hát, hogy én csináltam kaját, de...
-Jajj de cuki vagy! -nyomtam egy hosszú puszit a szájára.
-Várjál, még van valami, amit be kell ismernem!
-Micsodát? -mosolyodtam el.
-Nem vagyok egy Gordon Ramsay, sajnos. Úgyhogy nem ez lesz életed legfinomabb kajája, de ha nagyon rossz, akkor majd rendelünk, jó?
-Ne butáskodj, biztos nagyon finom lett! -mosolyodtam el.
-Hát erre nem vennék mérget, de... bocsi gyere beljebb, én addig átöltözöm, egy perc az egész.
-Pedig nekem nagyon tetszik ez a naci rajtad... olyan kis édes -mosolyodtam el, miközben a zsebénél fogva magamhoz húztam őt.
-Nagyon az, tényleg. -nevette el magát. -Na mindjárt jövök, addig add a kabátod. -mosolyodott el, majd lesegítette rólam. Ahogy szabaddá vált előtte a ruha, amiben voltam, kikerekedtek a szemei. 
-Gyönyörű vagy. -suttogta a fülembe, majd adott egy puszit a nyakamra. 
-Ugyaaaan. -mosolyodtam el zavaromban.
-Tényleg. Nagyon szép! -simogatta meg az arcom, majd adott egy puszit, és elment átöltözni.
Míg ő a ruháival vacakolt bementem az étkezőbe, ahol szépen meg volt terítve. Ki volt rakva két pohár is, gondoltam addig hasznosítom magam és töltök ki bort.
-Ne haragudj, igyekeztem! -mosolyodott el. Egy fekete farmer és egy fehér ing volt rajta. Egyszerű volt, mégis szemtelenül jól nézett ki, hogy az ing ujja fel volt hajtva, szabaddá téve ezzel a tetoválásait. Egy kicsit el is tátottam a szám. Adott egy puszit, mielőtt leült volna egy pillanatra velem szembe.
-Rosé? -mosolyodott el.
-Nem jó?
-De, csirkét sütöttem.
-Akkor illik hozzá. Nagyon szeretem.
-Én is. Na hozom azt a remekművet.

Kibicegett a kajával, amit csinált. Az illata jó volt, szóval abba nem bírtam belekötni.
Szedtünk mindketten, aztán nekiálltunk enni. Az első falat után összenéztünk. Zayn alig bírta visszatartani a nevetést, és én is hasonlóképpen éreztem magam.
-Hát ez... valami borzasztó. -nevette el magát végül.
-Dehogy borzasztó, csak...
-Ehetetlenül savanyú a paradicsomtól, a sajt meg keserűre égett. A csirke meg olyan száraz mint a sivatag. Egy szóval ehetetlen. -nevetett. -Szóval, ez nem jött össze, honnan rendeljek kaját, jó lesz a KFC?
-Én értékelem, hogy igyekeztél. Nagyon aranyos volt, tényleg. -álltam fel, és odamentem hozzá. Beleültem az ölébe.
-Csak bár ne tettem volna...
-Nem, tényleg nagyon aranyos volt. Aranyos vagy. -kezdtem el puszilgatni az arcát.
-És borzalmas szakács.
-Nem sikerülhet minden elsőre. -simogattam meg az arcát. -Hoztam fürdőruhát.
-Megisszuk ezt, és utána menjünk ki?
-Jó lenne.
-Rendben. Akkor egészségünkre! -emeltük fel mindketten a poharakat, és koccintás után elkezdtük kortyolgatni a világos italt.
A második-harmadik pohár után éreztem, hogy a fejembe szállt a bor. Nem voltam hozzászokva az italozáshoz. Aztán elfogyott az egész üveggel, és Zayn bontott mégegyet, ami nem is tudom milyen bor volt. Ez az üveg is úgy végezte, ahogy az előző. Kellően becsíptem.
-Zayn, én nagyon szégyellem magam. Szégyelem a testem! Átöltözhetek egyedül? -egy hatalmasat csuklottam.
-Persze, addig én is átöltözöm. Remélem egyikünk sem fog vízbe fulladni. -nevetett fel, majd kiment a szobából. Gyorsan, ügyetlenkedve magamra kaptam a fürdőruhámat, majd kimentem Zaynhez.
-Kicsim, fejjel lefelé vetted fel! -nevette el magát. Felül volt a merevítő.
-Nem, ez az új divat! -böktem finoman az orra hegyére, majd ingatag léptekkel elindultam a medence felé.
Bementem a vízbe. A derekamig ért. Aztán mentem egyre bejebb és beljebb. Nem ért le a lábam, csak kapaszkodtam a medence szélén.
-Gyere! -nyújtottam ki ösztönzően a kezem Zayn felé, aki nyelt egy óriásit.
-De ott mély a víz!
-Megfoglak! -mosolyodtam el, ő pedig a medence szélébe kapaszkodva odajött hozzám.
A hátát a medence széléhez nyomta, átölelte a derekamat, én pedig a nyaka fölött kapaszkodtam a medence szélébe, és a lábaimmal átkulcsoltam a derekát. A nyakát csókoltam, amit ő halk szuszogással élvezett.
-Menjünk fel. -nézett a szemembe csillogó szemekkel.
-Rendben.
Mindketten kimásztunk a vízből, ő pedig felkapott, bevitt a házba, majd fel az emeletre.
-Csuromvizes vagyok Zayn. -nevettem.
-Én is. -mosolyodott el. Bevitt a szobába, és végigfektetett az ágyon. Fölémhajolt és csókolni kezdett. Végigsimított az oldalamon, majd a csípőmbe markolt. Belenyögtem a csókunkba.
A keze tovább vándorolt rajtam, ami be kell, hogy valljam, jó érzés volt. Aztán megfogta a mellemet...  
-Nee... -elhúzódtam tőle.
-Nem akarok semmit. Csak fel akarlak fedezni. A kezeimmel...a számmal... nem érek hozzád másképp.
-Megígéred?
-Megígérem! -nézett a szemembe és halványan mosolygott.
Óvatosan lejjebb csúszott és a hasamon hagyott apró csókokat. A kezével végigsimított a hasam középvonalán, majd az alsóm két oldalába akasztotta az ujjait, és lefelé kezdte húzni rólam. Rátettem a kezem az övéire.
-Zayn!
-Ne félj! Megígértem, hogy úgy nem érek hozzád. 
-Félek!
-Mitől félsz? Ne félj semmitől, megígérem, hogy sohasem fogok neked fájdalmat okozni szerelmem! 
Bólinottam. Felemelte a két lábamat, és lehúzta rólam a bugyimat. Eltátotta a száját a látványtól. A lábaimat szétnyitotta, és apró csókokat hagyott a belső combomon. Összeszorítottam a szemem. Rettentő feszült voltam, soha senkinek nem hagytam még, hogy hasonló dolgokat csináljon velem. Már az is frusztrálóan hatott rám, hogy a testemet meztelenül láthatja. Már a combhajlatomnál járt. A szívem ezerrel vert. Erősen a hajába markoltam, mikor a középpontomra rátalált.


*


Egész hazafelé úton kattogott az agyam. Sohasem csináltam még olyasmit, mint amilyet nemrég Zaynnel. De be kell, hogy valljam, eltelt vagy 10 perc, mire kezdtem feloldódni. Viszont észrevettem magamon, hogy megbíztam benne, és átadtam magam neki. Jó volt... már a gondolatra is belevörösödtem, hogy ilyenekre gondolok, de jó volt... felsikoltottam. Magamra sem ismertem...
-Belle! Belle!
-I-igen? Anyu?
-Fél órája szaladok utánad és kiabálok, de mintha meg se hallanád!
-Huh?
-Mi van veled? Teljesen el vagy kalandozva!
-Ajj... rohadul szerelmes vagyok, anyu. -pirultam bele a mondatomba.