II. rész

Sziasztok, itt is van az új rész! :) Jó sok olvasót, látogatót, kommentelőőőőt! :)

Egy teljes hét telt el azóta, hogy Kate-tel elmentünk arra a nyíltnapra, és ma van az első nap, hogy hastáncra megyünk. Egy gyönyörű feketeszemű és derékig érő feketehajú karcsú egyiptomi nő volt a táncoktató, akit Maidevrannak hívtak. Csodáltam őt a szépségéért, ami nagy szó, tekintettel a múltam miatti félelmemre.
-Üdvözlök mindenkit a tánccsoportban, a nevem Maidevran. Édesapám révén török vagyok, anyám egyiptomi. 28 éves vagyok és három éve vagyok táncoktató hivatásosan, előtte is oktattam már magánórákon. Na körülbelül ennyit szeretnék elmondani magamról, most pedig ti jöttök. -tárta ki felénk a karjait mosolyogva. Leültünk egy körben a meleg padlószőnyegen és mindannyian sorban bemutatkoztunk neki. Volt egy lány a csoportban, aki nagyon ismerős volt. Kíváncsi lettem volna ő honnan érkezett, olyan ismerős volt, tényleg... Aztán kiderült, hogy Waliyha a neve. Szép kiscsaj volt és a maga módján különleges is.
Rettentő jól éreztem magam a mai órán, teljesen felszabadultam, ahogy a csábos mozdulatokat próbáltam elutánozni Maidevrantól. Sajnos hamar elment az idő és már készülődtünk hazafelé.


-Figyelj, Belle, valamit el kell mondanom!
-Mi lenne az? -mosolyodtam el miközben pillantásaimat Kate-re vetettem. Ám ijedt arcát látván egyből leapadt a mosolyom.


Kate szemszöge:

-Hát csak... hogy...
-Sziasztok! -jött be Zayn nagy vigyorral az ajtón, és integetett.
-Ez meg mit keres itt?
-Erről akartam beszélni veled...
-ERRŐL? -mutatott Zaynre.
-Mi az, hogy erről, embereld már meg magad!
-Pfff, hagyjuk is!
-Nem érdekes. -csóválta a fejét Zayn, de láttam rajta, hogy eléggé le van törve szegény.
-Én inkább megyek. Nektek meg jó szórakozást!
-De Be... hát ez jól elment!
-Igen. Talán zavartam.
-Ne haragudj rá, nem veled van a baja.
-Hát?
-Hát... utálja az arabokat, az az igazság...
-Mert?
-Gyerekkorában egy borzalmas csapás érte Pakisztánban és azóta minden arabot utál.
-Pakisztánban? Mi volt?
-Megerőszakolták. 12 éves volt.
-Úr isten, így már meg tudom érteni...
-Szóval mindenkit utál ezért az egy emberért. Főleg a pakisztániakat.
-Hát az baj... jelentősen ront az esélyeimen.
-Hát igen...
-Mármint nem csak, hogy arab vagyok.
-Hát?
-Apu pakisztáni...



Belle szemszöge:

Ültem a kanapén és kb. a fél doboz fagyit beletuszkoltam a fejembe, már az egész arcom lefagyott, de nem érdekelt. Meghallottam, hogy valaki bejön, de mivel háttal ültem az ajtónak így nem láttam ki az. Mondjuk gyanítottam, hogy Marie lesz az, mivel senkisem volt a házban rajtunk kettőnkön kívül.
-Kislányom vedd már le a dagadt csülkeidet az asztalról, jó?
-50 kiló vagyok, anya...
-Nem érdekel, akkor se pakold fel oda őket!
-Jól van már na most mit vagy úgy kiakadva?
-Mert azon enni is szoktunk, talán azért!
-Nem kakás!
-Elég!
-Értettem...
-Inkább mesélj!
-Mit szeretnél tudni?
-Hát, hogy milyen volt a tánc, ismerkedtél e meg kedves emberekkel és hogy hol hagytad Kate-et!
-A tánc isteni volt, a tanárral nagyon jól kijövök, azt hiszem, hogy jóban leszünk, nagyon helyes.
-Mi a neve?
-Maidevran.
-Nagyon szép neve van!
-Hagyján, de ő is az... nagyon irigykedtem.
-Azért te sem panaszkodhatsz!
-De ő sokkal szebb. Na mindegy...
-És hol van Kate?
-Egy idegesítő kis bájgúnárral akiről azt se tudom hogy került oda...
-Kicsodával? -nevetett fel.
-Hát amikor elmentünk a nyíltnapra ott volt az a Zayn nevű egyed is az unokatesójával meg még két lánnyal akik fogalmam sincs kijei nem is nagyon érdekel. És most is ott volt a táncóra után...
-Szerintem valamelyik ismerőse jár oda, nem?
-Vagy Kate miatt jött. Levelezgetnek meg telefonálgatnak napok óta. Megy a susmus és nem tudom miről...
-És egyébként milyen ez a fiúcska? -húzogatta a szemöldökét.
-A felejtés homályába merült!
-Mert?
-Arab.
-Kicsim nem haragudhatsz mindenkire. Ez a szegény gyerek nem ártott neked semmit, csak onnan származik, ahonnan!
-Akkor sem. Már nem is azzal van a bajom, hogy honnan származik. Illetve az is... de már maga a gondolat, hogy férfi, neki is olyanja van és ugyanarra képes ő is...
-Képes, fizikailag. De lehet, hogy a lelke nem venné rá, hogy ártatlan nőket és kislányokat bántson, erre nem gondoltál még? Volt balszerencséd egy beteg állathoz ... de mindenhol vannak ilyenek. Itt az Egyesült Királyságban is. Nem gyűlölhetsz mindenkit, még azokat is akik ártatlanok.
-Férfiban nincsen ártatlan. Mocsok mind!
-Jól van, reménykedem benne, hogy ez egyszer megváltozik benned. Szeretnék kisunokákat! -mosolygott. -Na de mondd már el milyen ez a fiú!
-Jajj anyu, csak nem hagysz békén vele?
-Nem, mert kíváncsivá tettél. Ha már nem is miattad, de mi van ha Kate-tel alakul neki valami? Kate nekem olyan, mintha a testvéred lenne.
-Hát jó, legyen. Alapjáraton iszonytatóan jól néz ki. Ezt el kell ismernem. Nagy barna bambiszemei vannak, szép a haja, édes mosolya van, meg minden. Nagyon jó pasi, az tény. De előbb töröm le a karom, minthogy vele összeálljak!
-Mi a neve?
-Zaynnek hívják, tudtommal.
-Khhmmm...
-Szia Kate, azt hittem sose találsz haza a fekete hattyútól!
-Megyek mindjárt. Itt vár Zayn, nem mer bejönni.
-Nem is baj!
-Mi az, hogy nem mer bejönni? -anyu.
-Hát Belle miatt.
-Na ilyen itt nincs! A mi ajtónk mindenki előtt nyitva áll még egy hisztis fruska sem szólhat ebbe bele!
-De Marie...!
-Nincs semmi Marie, Belle, nam nyávogsz! -ment oda az ajtóhoz, én pedig követtem.
-Jónapot. -mosolygott szégyellősen Zayn.
-Szervusz kincsem, kerülj csak beljebb!
-Nekem teljesen jó itt is
-Nem, gyere szépen! -fogta meg a karját és behúzta.
-Köszönöm.
-Örülj, úgy se kerülsz be ide többé.
-Belle fejezd most már be, bunkó vagy!
-Nagy ügy...
-Gyere beljebb!
-Köszönöm. -mosolygott Zayn. Bejött és leült a kanapéra. Ahogy a térdére könyökölt felcsúszott a pulcsija és kivillant a fekete Calvin Klein boxere. Egy pillanatra el kellett, hogy időzzek rajta a tekintetemmel.
-Szóval Zayn, mesélj , hogy kerültél oda a táncgálára?
-Hát igazából a húgom és az unokatesóm akartak elmenni nagyon oda, és végül a húgom be is iratkozott.
-Melyikőjük a húgod?
-Waliyha!
-Tudtam, hogy láttam már valahol. Biztos a nyílt napon.
-Valószínű. Amikor letépted szegény Zayn fejét, amiért véletlenül nekedment és te leöntötted magad.
-A mai napig sajnálom az esetet, tényleg.
-Nem érdekes, megoldottam! -anyu. -Na és neked is vannak felmenőid, akik...
-Igen igen... az apukám p... tádzsikisztáni!
-Tá...
-Tádzsikisztán! -mosolyodott el.
-Tudom hol van, ötös voltam földrajzból, csak hát nem nagyon lehet kiejteni. -nevetett fel anyu.
Míg a bájcsevely tartott én inkább a hátsó felét nézegettem. Azért azt el kell ismernem, hogy nem rossz látvány. Csak az elveimbe ütközik, hogy bármi is lehessen vele. Vagy bárki mással...