VIII. rész

6 komit kaptam az új részre! Hihetetlenül jólesik, hogy egyre többen írtok! Annak is nagyon örülök, hogy sikerült elnyernie a tetszéseteket! :) Igyekezni fogok a részekkel, ígérem :) Belefektetem minden energiámat, mert jelenleg ez az egyetlen blog van az általam vezetett 4 közül, amelyikbe dől az ihlet :) Köszönöm mégegyszer mindenkinek aki megdobott pár gondolattal, vagy csak a tetszését nyilvánította ki, értetek érdemes írkálni! :)

-Na mi van?

-Hogyhogy mi van? Ezt nekem kellene megkérdeznem!

-Dehogy is, én kérdezek! Most jártok?

-Járunk.. mi? Dehogy! -vágtam rá zavarodottan.

-Nem volt semmi?

-Azt nem mondtam, de erről még nem volt szó!

-Mi volt? -szaladt be anyu is az erkélyről.

-Istenem, hogy az embernek mellettetek nincs magánélete!

-Jó, csak tudnunk kell, hogy nézzünk rá, ha legközelebb itt lesz!

-Hoho, Marie, a legjobbat még nem is tudod! Itt maradt vele éjszakára!

-Jézusom! Jézusom! Ez nagyszerű! És, volt valami?

-Mire gondolsz?

-Hm hm hm.

-Soha. Egyetlen férfi sem fog úgy hozzám érni! Nem...

-Ugyan édesem, ezt te sem gondolod komolyan!

-De igen.

-De Belle, ez...

-Nem! Mikor ebben részem volt, az 12 öltésembe került.

-De kicsim, ha a szerelmeddel csinálod az annyira csodálatos tud lenni. Szerinted, te hogy születtél, mondd!?

-Nekem nincs hitem a férfiakban, anya!

-Ezen vesztetek össze az este is. Ő nem az a mocsok aki bántott. Imádnivalóan viselkedik veled.

-Igazatok van. Ez mind így van. Viszont én nem merek egyetlen fiúhoz sem úgy közeledni. Ez van!

-Jó, szerintem ez ostobaság, és erre te is rá fogsz jönni, ha egy kicsit közelebb kerültök egymáshoz. Mégcsak most jöttetek össze, nem azt mondom, hogy most azonnal. Randizgassatok, szerelmesedjetek be...

-Anyu, ki mondta, hogy összejöttünk? -nevettem fel.

-Jó, érted, hogy mire akartam kilyukadni!

-Nem kérte meg, hogy legyél a barátnője?

-Nem. Veszekedtünk, utána pedig csendben feküdtünk. Énekelt nekem. Megcsókoltam.

-MI? MEGCSÓKOLTAD? -sikított fel anyu, én pedig a tenyeremet az arcába nyomtam.

-Shhhhs már, mondtam, hogy itt van!

-Bocsánat, csak annyira örülök, hogy végre van valakid!

Visszamentem a szobába. Zayn még mindig édesen aludt. Nem gondoltam volna, hogy átalussza a ricsajozásunkat. Leültem mellé az ágyra és megsimogattam a békés arcát. Megmocorgott, de nem ébredt fel. Odahajoltam hozzá, és elkezdtem apró puszikat nyomni az arcára. Közben kuncogtam, ahogy mocorgott, majd felnyögött.

-Jóreggelt, hétalvó! -puszilgattam még mindig az arcát.

-Mmmmm... -fordult a másik oldalára.

-Naaa! -nevettem. -Ébresztő!

-Nem akarok. -motyogott.

-Ilyen rossz természeted van? Akkor nem is alszok veled többé!

-Dehogy is, szófogadó vagyok. -pattantak ki a szemei egyből.

-Na azért!

-Jóreggelt. -felült és kedvesen rám mosolygott.

-Jóreggelt! -egy hosszú puszit adtam a szájára.

-Már is jó. -mosolygott.

-Édes vagy. -öleltem magamhoz és leborultam vele az ágyra. Mindketten nevettünk.

-Ki kéne mostmár mozdulnunk itthonról. Napok óta itt kuksolunk.

-Igen, de csak a magad nevében beszélj, én mindennap mászkáltam! Ide is el kellett jutnom valahogy!

-Jó, ne kekeckedj velem!

-Miért is ne? -kezdett el csikizni!

-Ne! -nevettem fel.

-Mit is mondtál? Nem hallottam!

-Ne! -egyre jobban kezdett csikizni.

-Ne, ne ne! -már alig kaptam levegőt, de csak nem hagyta abba. -Igen igen Zayn ezaz! -erre abbahagyta. Felpattant mellőlem.

-Te kis szemét! Gyere csak ide, megkeserülöd! -nevettem el magam, pedig komolynak akartam látszani. Nem nagyon sikerült... sebaj.

-Mit kapok, ha odamegyek?

-Nem verlek meg!

-Huhuhuuu ezt most vegyem fenyegetésnek? -csipkelődött.

-Nem, ez csak szimplán egy baráti ajánlat! -nevettem fel.

-Aha, tartsd meg az ajánlataid. -indult el az ajtó felé, én meg ráugrottam. Szó szerint ráugrottam, mint egy kismajom. A földön kötöttünk ki, én nevettem, ő meg nyavalygott, mint egy kislány.

-Auuuuu.

-Ne nyávogj már! -nevettem.

-De fáj itt! -mutatott a könyökére. Nyomtam rá egy puszit.

-Meggyógyultál!

-Nem, itt is fáj! -mutatott az oldalára. Nyomtam egy puszit rá, igaz csak pólón keresztül.

-Nem panaszkodsz tovább?

-Hát van egy hatásosabb módja annak, hogy befogd a számat. -ült ki egy pajzán vigyor a képére.

-Hm, mi lehet az... -közel hajoltam és egy puszit nyomtam a szájára. Utána ráhajtottam a fejem a mellkasra.

-Annyira jó, hogy itt vagy velem! A világ legszerencsésebb embere vagyok, hogy törődsz velem.

-Persze, hogy törődöm veled, nagyon megkedveltelek.

-Csak kedvelsz? -néztem fel rá.

-Talán több annál. -mosolyodott el. Felálltam és felhúztam őt a földről.

-Sohasem volt még pasim, nem tudom milyen lehet, ha viszont szeretnek. De tuti, hogy olyasvalakit szeretnék magamnak, mint amilyen te vagy... szóval...

-Szóval? -fürkészte kíváncsian a tekintetem.

-Én nagyon boldog lennék melletted.

-Én még boldogabb! -mosolyodott el, majd felkapott és megpörgetett a levegőben.

Pár óra múlva...

A parkban sétáltunk Zaynnel. Egy iszonyat szexi fehér szövetkabát volt rajta, és fekete farmer, rajtam meg pont fordítva. Fekete kabát, fehér farmerrel. Úgy éreztem, hogy olyanok vagyunk ebben a szerkóban, mint Yin és Yang. Fel is nevettem, mikor eszembe jutott, hogy van is egy ilyen tetkója. Nagyon hűvös volt annak ellenére, hogy nyár eleje volt, ezért beültünk egy kisebb kávézóba. Elég eldugott kis ficakban volt, ez olyan kis meghitt helynek tűnt. A kandalló mellé ültünk, ahol ugyan épphogy lobogott a tűz, mégis olyan hangulatot adott a helynek, hogy már ezért érdemes volt bejönni.

-És most mondd el szépen milyen érzés volt életedben először beleélvezni egy lányba! -ordított a mellettünk lévő asztalnál ülő pasi a mellette ülőnek. Na igen, minden helynek elveszhet a varázsa.

-Tahó. -rázta meg a fejét Zayn. Aztán belenézett mélyen a szemeimbe, és közelebb hajolt. Én is közelebb hajoltam. Halkan kezdtünk el egymással beszélgetni. Olyan jó volt így, teljesen meghitt hangulat uralkodott el rajtunk. Egy párszor puszit is váltottunk. Az a benyomásom támadt, hogy az eddigi tapasztalataim alapján a csók az, ami a legeslegjobb dolog azok közül, amit a pároddal csinálhatsz. Olyan bizalmas kötelék, amit sehol máshol nem húzol meg két ember között. Jó esetben... az meg a másik, hogy egész jól belejöttem. Már nem bénázok annyira, mint a legelső alkalommal. Igen, határozottan ügyesebbnek érzem magam. Erre a gondolatra el is mosolyodtam.

-Na mi van? -mosolygott Zayn.

-Semmi, csak gondolkodtam valamin.

-Min?

-Ezen?! -nyomtam egy hosszú puszit a szájára.

-Jó gondolat volt. Még egy teát?

-Jöhet. -mosolyodtam el, miközben a muffinomat majszoltam.

A délután nagyszerűen telt, olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Zayn hazakísért, és pár puszival elköszöntem tőle. Bárcsak most is maradhatott volna éjszakára... sajnos nem tehette. Egy kicsit gondolkodni akartam, ezért felmentem a tízemeletes panelház tetejére. Gyakran járok fel ide, olyan jó itt gondolkodni. És innen belátni az egész várost. Még a távolban a London Eye-t is, ami télen gyönyörű a kivilágíts miatt. Becsuktam a tetőre felvezető ajtót, és leültem az egyik kémény tövébe, ahol mindig ülni szoktam. Épp, hogy leültem, elindultak a könnyeim. Nevettem. Ha most látott volna valaki, tuti, hogy teljesen bolondnak nézett volna, pedig a valóság ennél sokkal egyszerűbb volt. Örömkönnyek voltak azok. Örömkönnyek, melyek a szív leggyönyörűbb érzésének hatására törtek elő.

-Szeretlek! -motyogtam. -Annyira szeretlek!