III. rész.

Sziasztok! :) Bocsi, hogy késtem, de itt is az új rész! :) Köszönöm a kommenteket, egyelőre itt még nem szeretnék komihatárt mert új blog és látom nem is kell mert írtok és jólesik ♥ Köszönöm:) Na jó olvasást!:)

Iszonyat szexi ez a hapsi. Lehet, hogy nem kellene annyira ellenszenvesnek lennem vele, végtére is nagyon aranyos... NEM! EGYETLEN FÉRFI SEM LEHET ARANYOS! Mindegyik egy aljas, szemét gazember, akinek nem lehet a szavára adni. Mindenki csak szexelni akar, mindegyik csak kihasznál és amikor már nem kellesz neki úgy dob el téged, mint egy használt papírzsebkendőt. Hiába az édes mosoly, ez a tökéletes test a vékony, hosszú lábaiddal, a kerek picike fenekeddel, a szexi borostával az arcodon, a hatalmas szempillákkal körülvett gyönyörű szemeiddel, hogy tetkós vagy... engem nem vezetsz meg!

Felnéztem a testéről az arcára. Fülig ért a szája. Csak ketten voltunk a szobában. Fogalmam sincs a többiek hol lehettek. És én miért nem vettem észre, hogy eltűntek.

-Mi olyan vicces?

-Elbambultál. -nézett rám gyengéden, miközben oldalra biccentette picit a fejét és felállt, hogy közelebb jöjjön hozzám.

-Egy lépést se tovább! -tettem mellkasára a kezem, visszatartva ezzel, hogy még közelebb jöjjön. Éreztem a szívverését a tenyerem alatt.

-Mondd már el miért vagy ennyire rettenetesen agresszív velem?

-Mert férfi vagy. Ilyen egyszerű.

-Köszi, és leszbikus vagy, vagy mi van?

-Nem vagy vicces, remélem tudsz róla.

-Olyan gyönyörű lány vagy... nem értem mi az oka annak, hogy egy ilyen szépség, mint te ennyire tele van gyűlölettel az egész világ iránt. Megkeseredett vagy és elveszett. Pedig tele lehetnél élettel, és lennének férfiak akik jobban szeretnének az életüknél is.

-Az lehet, de csak addig, amíg meg nem kapják amit akarnak. És én azt senkinek sem fogom odaadni!

-Lazulj már el egy kicsit!

-Te meg ne érj hozzám!

-Miért, nem vagyok leprás. -lépett közelebb és két karomon végigsimította a tenyereit. Kirázott a hideg.

-Eressz...

-Na gyerekek, megjöttünk! -sikított fel Kate. -Itt vannak a jegyek. Tessék, ez a tiéd Belle!

-Jegyek? Milyen jegyek? -néztem rá értetlenül.

-Hát elmondtuk, mielőtt elmentünk értük!

-Nem volt beszámítható állapotban, épp bambult. -mosolygott Zayn.

-Hát állatkertbe megyünk!

-Mi? Én is?

-Igen, és Zayn is!

-Nem!

-Dehogynem, Annabelle!

-Anya, tudod, hogy utálom...

-Annabelle a neved? -mosolyodott el Zayn.

-Nem... Ajtócsengő! -erre mindenki felnevetett, még Zayn is.

-Jól van már kis durcimurci remélem nem fogsz puffogni egész nap amíg veletek vagyok mert akkor kénytelen leszek megnevelni téged!

-Álmodd meg az életedet addig, bájgúnár!

Gyorsan felöltöztünk. Kínszenvedés lesz ez a mai nap, nagyon úgy érzem... semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy ezt a kis öntelt majmot nézegessem. Vagy ha már nézegetnem kell be kéne lökni az orángutnok vagy a csimpánzok közé. Úgyis ugyan úgy viselkedik. Egy kutya a kettő. Én meg is kurkászom ha szeretné, hogy teljes legyen a hatás.

-Megjöttüüüünk! -sipákolt Kate, akár egy 5 éves kisgyerek.

-Hurrá. -forgattam meg a szemeimet, anyu meg úgy hátba vert, hogy megnyekkentem. Imádlak, anyu...

Odaadtam a jegyem a biztonsági fazonnak, majd elindultunk venni egy térképet, nehogy eltévedjünk a medvék közt. Szerintem teljesen felesleges volt, minden ki van táblázva, hogy mi merre van. Először megnéztük a tigriseket. Az egyetlen értelmes dolog volt, amit a mai napban láttam. Csodaszépek voltak. Ámulatba ejtettek, mindig is imádtam a tigriseket. Valamiért olyan tekintélyt parancsolóak a szememben és olyan markánsak. Csodálatos állatok.

-Menjünk már, vattacukrot akarok enni!

-Akkor egyél vattacukrot, majd találkozunk hagy legyen már legalább egyszer az, amit én akarok és én meg akarom nézni ezeket a kibaszott tigriseket, rendben? -förmedtem rá a nyivákoló Katere, mert már kezdett az agyamra menni.

-Jól van már, na... -mondta, majd elmentek mindannyian. Legalábbis ezt hittem. Súlyos tévedés volt. Mikor megláttam azt a csimpánzt mögöttem egyből lefáradtam agyilag.

-Jajj ezt nem hiszem el! Miért nincs szerencsém!

-Nem gondoltad, hogy magadra hagylak ezzel a fenevaddal?

-Kettőtök közül te vagy a veszélyesebb fenevad. -mondtam, miközben mereven néztem a nagymacskára.

-Figyelj... mit szólnál, ha bemutatnék neked egy olyan fiút, aki nem árt neked sohasem? -mosolyodott el kedvesen. Egészen aranyos volt. Egy pillanatig, amíg be nem kapcsolt az agyam.

-Megdugnálak.

-Uhhh... -kerekedtek ki a szemei a kijelentésemen.

-Komolyan mondtam. Ha lenne egy olyan fiú, aki nekem sohasem ártana, kukit növesztenék. Mert ilyen férfi NINCSEN! És most békénhagynál végre? -indultam el a teknősház felé.

-Eszemben sincs!

-Már pedig jó lenne. -mentem be a trópusi fülledtséggel övezett üvegházba. Megpillantottam egy hidat, ami liánokkal volt körülvéve és kb 1 méterrel alatta egy tavacska volt. Egy elég nagy tavacska. Elindultam a híd felé, ami tőlünk kb. 100 méterre volt.

-Csak egy valamit mondj meg!

-Mi lenne az?

-Miért nem keresed meg azt a szemétládát aki ezt művelte veled?

Megmerevedtem. Értetlenül néztem rá, szemeimbe könnyek gyűltek.

-Honnan tudsz erről?

-Kate mondta. És megértem, hogy utálsz mindenkit, de talán adhatnál esélyt az embereknek.

-Adok. Máskülönben nem állnék szóba veled.

-De undok vagy, nem veszed észre?

-Sajnálom, erre telik. -elértünk a hídhoz. Előttem egy láda volt, benne homok és az volt ráírva, hogy ESTÉRE. Gondoltam egy kicsit szórakozok. Belemarkoltam a láda tartalmába és hozzávágtam Zaynhez. Csak hápogott össze vissza. Felfutottam a hídra, ő pedig követett. Hátranéztem, de ekkor ő is megdobott egy marék homokkal.

-Mit csinálsz te idióta?

-Kölcsön homok visszajár!

-Adok én neked olyan homokot te meleg! -legyezgettem a kezeimet erőszakosan. Próbálta lefogni a csuklóm, de kapálóztam. Aztán lendült a kezem, és épp, hogy elkapta, mindketten elveszítettük az egyensúlyunkat és a teknősökkel teli vízben kötöttünk ki. Nem ért le a lábam, elég mély víz volt. Csak azt vettem észre, hogy mellettem Zayn kapálózik a vízben.

Először azt hittem, hogy csak tetteti, aztán mikor már teljesen elmerült kicsit gyanús lett a dolog és utána nyúltam. Kétségbeesetten próbáltam felhúzni a víz tetejére. Mikor felértünk egy hatalmas levegőt vettem, ő meg már nem volt magánál. Nagyon megijedtem. Kirángattam őt a partra nehezen, és lefektettem a puha faforgácsra. Kitapintottam az ütőerét. Nagyon lelassult a pulzusa, ami rettentően megijesztett.

-Ne csináld ezt velem te majom! Kelj fel! Kelj már fel az isten szerelmére! -pofozgattam az arcát, de meg sem mozdult.

-Ezt nem hiszem el segítség! -kiabáltam. -Kelj már fel, könyörgöm,soha többé nem leszek veled goromba csak ne halj meg nekem! Kérlek kérlek kérlek!

Nem mozdult.

-Basszus... remélem nem fogsz emlékezni erre! -hátradöntöttem a fejét, majd befogtam az orrát és szájon át lélegeztettem. Beletelt egy kis időbe, mire észhez tért, és legalább egy deci vizet felköhögött. A hátát veregettem, meg simogattam az arcát. Rettentően megijesztett, és nagyon megkönnyebbültem, hogy végül jobban lett.

-Istenem mondhattad volna, hogy ne hagyjalak fuldokolni mert nem tudsz úszni. Halálra rémisztettél, azt hittem feldobod a talpad itt nekem! -fogtam két tenyerem közé az arcát.

-Köszönöm hogy megmentettél. -mosolyodott el halványan.

-Nem azért tettem, mert szeretlek. -ráztam meg a fejem. -Csak nem akartam, hogy elhalálozz itt... teknősök közé fulladj.

-Értem. -mosolyodott el. -Attól még köszönöm.

Nem válaszoltam csak féloldalasan, halványan elmosolyodtam.

Összeszedelőzködtünk, mire bejöttek a biztonságiak és kitették a szűrünket az állatkertből. A felvételen jól látszott, hogy mit csináltunk, úgyhogy felelősségre vontak, majd jobbnak látták ha nem látogatjuk tovább a parkot.

-Nagyszerű. A többiek még bent vannak most mit csináljunk?

-Talán menjünk és öltözzünk át!

-Rohadt messze lakom innen, tudod jól.

-Én meg rohadt közel. Gyere! -fogta meg a kezem és elkezdett vontatni.

-Mégis hová? És minek?

Nem válaszolt. Azon kaptam magam, hogy a háza előtt állunk és épp a kulcsaival matat.

-Remélem nem veszed diadalnak azt, hogy most bemegyek hozzád és elfogadom a ruháidat, amiket kölcsönadsz.

-Iszonyatosan szexi leszel a cuccaimban, majd meglátod. -kacsintott és beinvitált a házba.

Félve mentem be hogy megismerhessem a territóriumát.

-Ne aggódj, nincs itthon senki.

-Nem aggódtam, meg tudom védeni magam, megedzett az élet.

-Igen látom, vízbe fojtasz ha valami adódik. -nevetett fel.

-Ez övön aluli volt!

-Na gyere. -mosolyodott el és felmenve az emeletre, eltűnt a látókörömből. Nagy meglepetésemre női ruhákkal a kezében tért vissza hozzám. Méghozzá nem is rossz cuccokkal.

-A húgom ruhái. Csak nem gondoltad, hogy ilyen finom kis úrihölgyet beleerőszakolok Varsity dzsekikbe? -nevetett.

-DE, pont kinéztem, viszont megkönnyebbültem, hogy nem így lett.

-Azt gondoltam. 

Kiment a szobából én pedig felvettem a ruhákat. Pár perc múlva visszajött egy hajszárítóval. Remekül festett. Be volt lőve a haja, átöltözött... és a kezembe nyomta a hajszárítót. Mosolyogva vette tudomásul, hogy jók rám a ruhák és rendesen égetett a tekintete, ahogy végigmért. Megszárítottam a hajam gyorsan, majd lementem Zaynhez, aki a nappaliban várt rám.