VI. rész

Meghoztam az új részt, meglódultak az ihleteim és gondoltam gyorsan begépelem, mielőtt kárbavesztek volna a gondolatok! :D Jó olvasást hozzá, remélem nem kapok pofonokat gondolatban érte. Semmisem tart örökké! :D



-Félek, Zayn... -motyogtam a nyakába. Az ágyamon feküdtünk, Ő a hátán, én pedig a mellkasára fektettem a fejem. A hajam simogatta, másik keze pedig az enyémmel volt összekulcsolva.

-Mitől félsz?

-Ettől az egész szituációtól. Félek... félek, hogy beléd szeretek. 
Felemelte a kezem és egy csókot nyomott a kézfejemre. A hátamat kezdte el simogatni gyengéden.
-És az olyan rossz lenne?
Felnéztem rá. Felkönyököltem, a teste mellett megtámaszkodva és álltam a pillantásait.
-Igazából nem. Vagyis. Nem tudom. Most aranyosnak tűnsz. De nem tudom elhinni, hogy egy férfi hozzám szerelemmel közeledjen. Fogalmam sincs milyen érzés az, mikor úgy kelsz fel reggel, hogy valaki rádmosolyog, megcsókol. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés, hogyha szeretsz valakit, és az a valaki megcsókol. Nem tudom elképzelni sem.
-Próbáljuk ki! -mosolyodott el csillogó szemekkel.
-Hát... én... izé...
-Ne aggódj. Bízz bennem! -szemei kedvesen csillogtak. Önbizalmat adott. Feloldódtam. Már nem féltem annyira attól, hogy kipróbáljak valamit, ami olyan új volt még nekem.
-Én... hát jó. -közelebb hajoltam hozzá egy picit. Orrommal finoman végigsimítottam az övén. A szemébe néztem és mosolyogtam. Ő is elmosolyodott, majd lenézett a számra. Bepánikoltam.
-Zayn!
-Igen? -mosolygott. Istenem. Tud ő mást is, vagy csak ilyen aranyosan mosolyogni?
-Hát... mi lenne, ha inkább te lennél a domináns? Fogalmam sincs, hogy kell!
-Érzésre. Ahogy jó.
-Kérlek. -nyomtam egy puszit az arcára. Átfordított a hátamra és felém tornyosult. Eszembe jutott a jelenet 10 évvel ezelőtt. Becsuktam a szemem és egy könny csordult le az arcomon.
-Egyszer el fogom érni, hogy ezek a fájó emlékek végleg kitörlődjenek az emlékedből. Jobban mondva ha elfeledtetni nem is tudom veled... de megpróbálom csillapítani a fájdalmat. A szerelmemmel. -nyomott apró puszikat az arcomra. Megnyugodtam. A helyzet ugyan hasonló volt, mint anno, Ő is felettem tornyosult, meg az a szemétláda is... mégis annyira más volt ez az érzés, mint az, amikor mérhetetlenül féltem attól a mocsoktól. Egyre lassabban puszilgatta az arcom. Lélegzetvisszafojtva figyeltem. Élveztem, ahogy puha ajkai óvatosan érintették a forró bőrömet. A szám mellé közvetlenül nyomott egy puszit, majd felnézett rám.
-Csókolj meg! -suttogtam, és a hajába túrtam.
-Nem akarom, ha te nem szeretnéd.
-Szeretném! -mosolyodtam el.
-Biztos?
Bólintottam. Elmosolyodott. Lassan lehajolt hozzám, és ajkait finoman az enyémekre nyomta. Sóhajtottam egyet. Ujjaimat dús fekete hajában jártattam. Filmeken láttam már, hogy kb mi a technikája a dolognak, annak ellenére, hogy sosem próbáltam. Óvatosan beszívtam az alsó ajkát. Aztán felnézett rám.
-Belle... -suttogott.
-Még... -mosolyodtam el, és közelebb húztam magamhoz az arcát. Megint megcsókolt. De már nem álltunk meg ennyinél. Éreztem, hogy lángba borult az arcom, mikor a nyelvem találkozott az övével. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon jól csinálom e, de igyekeztem hasonlóan tevékenykedni, mint ahogy Ő tette. Hangos cuppanással váltak el ajkaink. 
-Ez még nem jelenti azt, hogy hozzád kell, hogy menjek, ugye? -csipkelődtem vele, mire ő felnevetett.
-Nem, nem jelenti. -mosolygott. -De remélem nem volt olyan szörnyű.
-De igen, az volt. -ráncoltam össze a szemöldökömet.
-Persze! Köszi szépen! 
-Jól van már! -két tenyerem közé fogtam az arcát, és felbátorodva közelebb húztam Őt, egy szájrapuszira. -Ne duzzogj! 
Megcsörrent a telefonja.
-Ahhhhjjjj.... ezt nem hiszem el! 
-Vedd fel, hátha fontos!
-Nem akarom...
-Zayn... -mosolyodtam el.
-Na jó.. felveszem. -kezdett el kutatni az éjjeliszekrényen a telefonja után.  
-Igen? ... Most? ...De... Jól van. -nyomta ki.
-Látod, mondtam én, hogy fontos volt!
-Nagyon. Most el kell mennem.
-Menj csak. Nem fogok sírni utánad!
-Muszáj volt, mi? -nevetett fel. Nem válaszoltam, csak elmosolyodtam gonoszul. Felvette a cipőjét. én pedig kikísértem.
-Este hívlak, jó? -mosolyogva közelebb húzott magához.
-Nem bírsz élni nélkülem, mi? -csipkelődtem.
-Nem bírok. -meredt a szemeimbe komoly arckifejezéssel. Rettenetesen zavarba jöttem.
-Jól van na, ne hízelegj! -tereltem el a figyelmét az összezavarodottságomról.
-De nehogy sírj utánam! -mosolygott.
-Nem fogok, ne aggódj, csak menj már!
-Puszit se kapok? -biggyedt le a szája.
-Nem!
-Naaaaa...
-Gyere te követelőző! -húztam magamhoz a karjánál fogva. Egy apró puszit nyomtam az arcára.
-Csak ennyi?
-Telhetetlen!
-Nem is!
-Kapsz mégegyet, de utána sicc!
-Igen is! -közel hajoltam megint, és egy hosszú puszit nyomtam a szájára.

-Akkor szia. -mosolyodott el.
-Szia. -viszonoztam a mosolyt. Becsuktam az ajtót és a hátammal nekidőlve lecsúsztam a földre. Ezernyi kérdés kattogott az agyamban. Elindultak a könnyeim és hangos zokogásba fulladtam. Perceken keresztül csak peregtek a könnyeim, majd felemeltem a tekintetem és felnevettem.
-Én akarom Őt... vele szeretnék lenni! -felpattantam, és a tükör elé lépve magamat kezdtem el bámulni. Elég szép vagyok ahhoz, hogy egy ilyen fiút a magaménak tudhassak? Csak tetszek neki, ha ennyire érdekli, hogy mi van velem, nem?
Aztán másvalami jutott eszembe. Nagy mellénnyel mondtam neki, hogy nem fogok sírni érte. Erre mi az első, ahogy kiteszi a lábát innen? Elkezdek bömbölni, mint egy csecsemő. Miért vált ki belőlem ennyire furcsa érzéseket? A szívem majd ki akar esni a mellkasomból, mikor hozzám szól, megérint, és az előbb, mikor megcsókolt. Ez lenne a szerelem? Ennyire jó érzés lenne? Aztán eszembe jutott a csók. Életem első csókja. Sokak szerint az emberek többsége megbánja, hogy kivel és hol csattan el az első. Akkor én lennék a kivétel? Minden tekintetben tökéletesnek éreztem. Még most is érzem, ahogy finoman megszívja az alsóajkam, ahogy a meleg lehelete csiklandozza az arcomat. Megint előjött az a jóleső érzés... azt hiszem sikerült elérnie, amit előtte még egy férfinak sem. Megbízom benne.




Zayn szemszöge:

-Remélem rohadt fontos volt, hogy idejöjjek. -morogtam Louis-nak, aki a parkban várt.
-Ami azt illeti nem annyira, csak szerettünk valamit megbeszélni veled. A  többiek a Starbucksban várnak. De te miért vagy ennyire durcás?
-Mert éppen valakivel voltam.
-Ohohohooo valaki csajozik?
-Nem nyilatkozom.
-Ne legyél már ilyen sejtelmes!
-Nagyon különleges lány és szeretném megóvni mindentől és mindenkitől.
-Ennyire bejön?
-Eléggé. -mosolyodtam el.
-Mindegy, nem is faggatlak akkor, majd úgyis kihúzok belőled minden részletet! Na gyere! -indultunk el a Starbucks felé.
Beültünk a kávézóba Harry és Niall jelenlétében. Liam nem volt ott. Fogalmam sincs, hogy miről folyt a szó, teljesen elbambultam. Niall és Harry bőszen válaszolgattak Lou kérdéseire. Nekem máson se járt az eszem, csak Belle-en. Olyan édes, teljesen kikészít. Szeretném, hogy mindig csak velem lehessen, megcsókolhassam, magamhoz ölelhessem, hogy...
-MAYDAY MAYDAY, ELVESZETT M.A.L.I.K. A KISREPÜLŐGÉP! -ordított a fülembe Lou.
-Istenem te állat. Nem veszett el semmilyen M.a.l.i.k. kisrepülőgép. Mi? Nem is vagyok repülő.
-Mi van veled, olyan hallgatag vagy ma!
-Szerelmes! -motyogta oda Lou Harrynek suttogásnak nem nevezhető módon.
-Nem vagyok szerelmes, csak van egy lány, aki...
-AKIBE SZERELMES VAGY!
-Lehetséges lenne, hogy ne kelljen a fül-orr-gégészetre mennem egy beszélgetés után, Louis? -erre mindhárman felnevettek.
-Csak tetszik. Ennyi az egész.
-Majd lesz ott még más is. -húzogatta a szemöldökét Harry.
-Ő teljesen más.
-Mert? Frigid? -nevetett.
-Nem vicces, hanyagoljuk a témát, jó?
-Frigid nővel ne kezdj ki, tapasztalatból mondom rohadt szar úgy melléfeküdni, hogy már a látványától merevedésed lesz és utána nem élheted ki a vágyaidat!
-Jó nagy bunkók vagytok, köszi szépen. -álltam fel és kimentem onnan.



Belle szemszöge:

Beültem a gépem elé. Felmentem a netre, hogy twitteren be tudjam követni Zaynt. A lélegzetem is elakadt, mikor megláttam, hogy 7millió követője van. Nem nagyon értettem a dolgot. Ennyire elszeparált lennék?
Fogtam a laptopom és kimentem a konyhába. Bepötyögtem a nevét a google-be. Kiadott egy tucatnyi találatot. Zayn Malik, félig angol, félig pa... kikerekedtek a szemeim és lecsaptam a gépem tetejét. Félig angol, félig pakisztáni... miért nem mondta el nekem? Tulajdonképpen most átvert? Ha azt nézzük igen. Az arcom vérvörössé változott. Könnyeim lezúdultak az arcomon...